A SAFE SPACE módszer egy térkép,
ami segít eligazodni a gyermekkori traumás működésből való kilábalás komplex, és sokszor évekig tartó folyamatában.
A SAFE SPACE módszer nem mindenható, nem is akar az lenni. Abban segít, hogy tudd, merre indulj.
Az úton kapsz tematikus tudást, gyakorlatokat, hozzáférést módszerekhez, hozzáértő segítőkhöz. Csoportokat, ahol a saját folyamatodhoz hasonlót átélőkkel tudsz kapcsolódni. Bízom benne, hogy tudok segíteni, hogy a megfelelő segítség a megfelelő időben kerüljön eléd és ne kelljen 15 évig keresgélned, ahogyan én tettem.
Biztonságban Önmagadban
Ma már tudjuk, hogy a gyermekkori trauma, különösen az ismétlődő trauma hatásai nemcsak pszichológiaiak, hanem neurológiaiak is. Idegrendszerünk szabályozza lényünk minden részét. A gyermekkori PTSD (CPTSD) megzavarhatja és szabályozatlanná teheti az idegrendszer működését. Ez hatással van a gondolkodásunkra, hiedelmeinkre, a világról kialakított képünkre és önképünkre is. Mindezek pedig meghatározzák társas kapcsolatainkat, motivációnkat, társadalmi helyzetünket is.
A gyermekkor ártalmas környezeti hatásai folyamatos stresszben tartják a gyermeket, és ez elveszi az energiát a gyermekkor alpvetően is kihívást jelentő idegrendszeri, kognitív és érzelmi fejlődési feladataitól. Ezért jellemzően hiányosak alábbi területek: Az önelfogadás, önegyüttérzés, önvédelem, annak képessége, hogy a kapcsolatokban megnyugvást találjunk, a pihenésre, kikapcsolódásra való képesség, a teljes önkifejezés, az akaraterő és motiváció, a belső nyugalom, az öngondoskodás, önbecsülés, önbizalom, és az élet szeretete.
A gyógyulás éppúgy szól az idegrendszerünk újraszabályozásáról, elakadt fejlődésvonalak felzárkóztatásáról, a testünk belakásáról, mint a traumás működésünk megértéséről és a trauma narratívájának helyére kerüléséről, a változás lehetőségéről.
A Safe Space módszer 3 fronton dolgozik 3 különböző szakaszra bontva a gyógyulást. Az elme, a test és az érzelmek szintjén dolgozunk.
ELME
A megértés szintje:
A traumás idegrendszer működésének megértése.
Saját traumás megküzdéseink, gondolataink, hiedelmeink megismerése.
A belső kritikusunk megismerése.
A kialakult működésünk kapcsolatainkra gyakorolt hatásainak megértése.
A trauma narratívájának helyére kerülése.
Saját felelősségünk megismerése.
A változás lehetőségének felismerése.
A helyes fókusz gyakorlása, az elme erejének felismerése.
ÉRZELMEK
Az érzelmek szintje:
Az érzelmek felismerése.
Az érzelmek mögött megbújó szükségletek felismerése.
A nehéz érzések feldolgozása, gyászmunka.
Belső gyermekünk beölelése.
Az érzelmek kezelése.
A saját és mások érzelmeire adott válaszaink felismerése és ezek kezelése.
Az érzelmi emlékbetörések természetének megismerése és megküzdési stratégiák.
Az érzelemszabályozás gyakorlatainak elsajátítása.
TEST
A test emlékezet szintje:
A vagus nervus stimulációja.
Mindfulness gyakorlás.
A testi érzetek tudatosítása.
Stresszkezelési technikák testgyakorlással.
Transzgenerációs történetek
Hibáztatás helyett gyógyulás
A CPTSD leggyakrabban gyermekkori elhanyagolás, és/vagy bántalmazás eredménye. Azok a minták, amik megnehezítik az életünket, szüleink, és sokszor távolabbi őseink hagyatéka. A fel nem dolgozott traumát tudattalanul örökítjük tovább gyermekeinkre.
A gyógyulás nem a felelősök keresésében és nem is a minket ért sérelmek folyamatos ismétlésében keresendő. A SAFE SPACE módszerrel lépésről lépésre végigvezetlek azon a folyamaton, amit közel 20 évnyi munkával sikerült kikristályosítanom. A módszer egyes szakaszaiban különböző szinteken, különböző mélységben dolgozunk. Kognitív, érzelmi és testi munka is vár, ha belevágsz.
I. A FELISMERÉS szakasza
Átlag 7 évet kering az egészségügyben és mentálhigénés szolgáltatások útvesztőjében az, aki CPTSD-vel él. Azért, mert a tünetek szerteágazók és könnyen félrediagnosztizálhatók. Jellemzően nárcisztikus, borderline, depresszió, szorongások spektrumán, vagy szomatikus tünetek formájában. Sajnos a (hibás) (sokszor ön)diagnózisokat követő kezelések nem használnak, ettől csak rosszabb lesz, mint előtte. Kudarc, szégyen. A megfelelő tudás birtokában ez elkerülhető. A gyógyulás első szakaszát a FELISMERÉS szakaszának neveztem el. A CPTSD minden aspektusát érdemes minél pontosabban megismerni, hogy legyen fogalmunk arról, min és hogyan érdemes dolgozni a gyógyulás érdekében. Már a tudás sokat segít mentesülni a "valami azonosíthatatlan fundamentális baj van velem", a "reménytelen vagyok" szégyenétől és reményt találni az előttünk álló útra. Ezt a kognitív szakaszt fontosnak tartom, ám fontos tudni, hogy önmagában még nem elég a gyógyuláshoz, mivel a fejlődéses trauma életünk számos területét, köztük az idegrendszeri és érzelmi kapacitásunkat, továbbá egészséges egonk kialakulását is érinti.
II. Az ELISMERÉS
szakasza
A második szakasz a stabilizációról, a külső és belső biztonság kialakításáról szól. Innen már nincs visszaút, nem elég az intellektus. A felismeréseket nem lehet meg nem történtté tenni. A régi rend elkezd leomlani, a kártyavár összedől.
Az érzelmi elakadások feltárása, az idegrendszer stabilizációja, az érzelemszabályozás fejlesztése tartoznak ide. Megkezdődik a gyászmunka, belső gyerekünk megismerése, új belső családunk kialakítása, a régi hiedelmek lebontása, a testbelakás megalapozása, mindfulness gyakorlatok elszánt napi gyakorlásával, naplózással. Ez egy nagy munkaigényű introspektív szakasz. Egyedül és csoportban is érdemes dolgozni magunkon, ám ebben a szakaszban egy képzett mentálhigénés szakember nagy segítség lehet. Fontos látni, hogy mindezidáig nem beszélgetünk a múlt történéseiről. Eddig csak a jelennel és a jövővel foglalkoztunk.
III. A MEGISMERÉS szakasza
Ez a feketeöves szakasz, ahol javaslom a kiscsoportos munkát. Itt tárjuk fel a múlt történéseit, és integráljuk a történteket az életünk szövetébe - a történetünk összeáll, értő fültanuk validálják a történeteinkhez való megmásíthatatlan jogunkat és kapcsolódó érzéseinket, a testünkbe kerülve, érzéseinket önempátiával megélhetjük és így végre ezek a helyükre kerülhetnek, vissza a múltba, így nem kísértenek tovább a jelenben.
Mindfulness gyakorlatok, gyászmunka, belső gyermek munka, valódi testbelakás, kapcsolataink újra szabályozása, a határállítás készségének fejlesztése, érzelemszabályozás fejlesztése, és a sokszor fájdalmas árnyékmunka vár ránk.
Ennek gyümölcseként végül valódi hús-vér, tökéletlen emberségünk felvállalása, (ezzel a mérgező szégyentől való szabadulás) hozhatja meg azt a szabadságot és biztonságot, amit végre önmagunkban találhatunk meg. Olyan ez, mint egy újászületés.
Végtelen történet....
Bár az lenne a vége, hogy "boldogan éltek, míg meg nem haltak". De már tudjuk, hogy a mesék vége nem igaz az életben. A gyermekkori trauma hatásainak gyógyulásában is az a valóság, hogy ha sikerült viszonylagos elégedettséggel végeznünk a folyamatunkkal, a történet itt nem érhet véget. Ahhoz hogy ne essünk vissza régi mintáinkba, hogy a reziliánciák fenntartott legyen, életmóddá kell válni annak a működésnek, amit a folyamat során megtapasztaltunk. A napi szintű - test, lélek, szellem - szintű gyakorlás segít megtartani azokat az eredményeket, amiket a gyógyulás folyamatában elérhetünk. Sajnos a CPTSD-re jellemző, hogy elég egy kisebb kihagyás, és könnyen találjuk magunkat ugyanott, ahonnan elindultunk.
