Amiből kiindulhatunk, az az, hogy a bántalmazó, és/vagy elhanyagoló környezet csapdájába került gyermeknek óriási alkalmazkodási feladattal kell megbirkóznia.

​

Bántalmazásnak minősül az érzelmi, verbális, fizikai és szexuális természetű bántalmazás. A szó hallatán legtöbben brutalitásra gondolunk, de messze nem csak erről van szó. A későbbi fejlődési traumás tünetekhez sokszor nagyon kevés "szeretetlen" bánásmód is elég. Sajnos sok esetben a legjobb szándékú, ám tudatlan szülő is képes öntudatlanul bántalmazni a gyerekét. Elég egy olyan anyára gondolni, aki "jófejségből" úgy terelgeti a kisfiát a játszótéren, hogy "Nem vagy te ilyen nyápic, gyere állj fel." "Ne bénázz már" stb.

​

Elhanyagolás: erről a fogalomról talán a mélyszegénységben élő, vagy súlyosan függő, leszakadt társadalmi rétegekben élők jutnak a többség eszébe, akik koszosan küldik a gyereket óvodába, nem adnak neki rendesen enni, nem fektetik le aludni időben stb. Az elhanyagolás széles spektrumának "enyhébb" tartományai, mint az érzelmi elhanyagolás is hasonló tüneteket okozhat a későbbi mentális egészség tekintetében, mint a súlyos elhanyagolás. Gondolok itt az érzelmi elhanyagolás hétköznapi formáira, amiket nem is szándékosan követnek el a szülők. Hanem pl. mert kimerültek, nehéz anyagi körülmények között élnek, nincs segítségük, extrém stressznek vannak kitéve, betegek stb. Ezáltal a gyermekre nem jut elegendő figyelem. Igen. A krónikus figyelem megvonás (pl TV elé ültetik a gyereket ahelyett, hogy játszanának vele), később CPTSD kialakulásához vezethet.

 

A bántalmazott gyermeknek olyan gondozókkal kell kialakítania elsődleges kötődéseit, akik vagy biztonságát veszélyeztetik, vagy saját szemszögéből nézve elhanyagolják. Ebben a helyzetben meg kell találnia a módját, hogy megőrizze a megbízhatatlan emberekbe vetett bizalmát. A bántalmazott gyermek intimitásképességét egy olyan közegben kell kialakítania, amelyben minden intim kapcsolat romlott, torzult. Identitását pedig egy olyan közegben, amely alárendeltként, vagy kiszolgáltatottként kezeli. Egy kiszolgáltatott helyzetben kell megőriznie a hatalmát. Olyan körülmények között kell kifejlesztenie magában a testi önszabályozás képességét, hogy közben teste mások szükségleteinek van alárendelve, és kifejlesztenie az önvigasztalás képességét úgy, hogy sehol nincs körülötte megnyugvás. Egy ijesztően bejósolhatatlan közegben kell megőriznie a kontrollját. Olyan környezetben kell kezdeményező készséget kialakítania, amely azt követeli meg tőle, hogy akaratát teljes mértékben a bántalmazó akaratának vesse alá.

 

Mivel a gyermek sem ellátni, sem megvédeni nem tudja magát, a felnőttek nyújtotta gondoskodás és védelem hiányosságait kénytelen az egyetlen rendelkezésre álló eszközzel - fejletlen pszichológiai védekező mechanizmusaival - kompenzálni, amik felnőttként maladaptívvá váltak (azaz több kárt okoznak, mint amitől védeni próbálnak), és nehezítik intim kapcsolatait, érvényesülését a világban. Ezeket a patológiákat gyűjti egy fogalom alá Judit Herman komplex poszttraumás stressz zavar diagnózisának tünetegyüttese.