Az ICD-11 a Betegségek Nemzetközi Osztályozásának tizenegyedik változata. Az egészségügyi információk és a halálokok rögzítésének globális szabványaként az ICD-10 helyébe lép. Az ICD-t az Egészségügyi Világszervezet dolgozza ki és évente frissíti.
Ebben újonnan megjelent a Komplex poszt-traumás stressz zavar, ami mérföldkőnek számít, hiszen a traumához és stresszhez kapcsolódó mentális zavarok területén ez az újonnan elismert diagnózis sokakat érinthet és még kevéssé ismert. A diagnózist magyarra fordítva itt olvashatjátok el.
A komplex poszttraumás stressz zavar (komplex PTSD) olyan zavar, amely a rendkívül fenyegető vagy borzalmas jellegű eseménynek vagy eseménysorozatnak való kitettséget követően alakulhat ki, leggyakrabban olyan elhúzódó vagy ismétlődő eseményeket követően, amelyekből nehéz vagy lehetetlen a menekülés (pl. kínzás, rabszolgaság, népirtási kampányok, elhúzódó családon belüli erőszak, ismételt gyermekkori szexuális vagy fizikai bántalmazás). A PTSD valamennyi diagnosztikai követelménye teljesül. Ezen túlmenően a komplex PTSD-t súlyos és tartósan fennálló 1) problémák az affektus szabályozásban; 2) önmagunkkal kapcsolatos meggyőződések, hogy csökkent, legyőzött vagy értéktelen, amelyet a traumatikus eseményhez kapcsolódó szégyen, bűntudat vagy kudarc érzései kísérnek; és 3) nehézségek a kapcsolatok fenntartásában és a másokhoz való közelség érzésében. Ezek a tünetek jelentős károsodást okoznak a személyes, családi, szociális, oktatási, foglalkozási vagy egyéb fontos működési területeken.
Alapvető (kötelező) jellemzők:
Olyan eseménynek vagy eseménysorozatnak való kitettség, amely rendkívül fenyegető vagy borzalmas jellegű, leggyakrabban elhúzódó vagy ismétlődő eseményeknek, amelyekből nehéz vagy lehetetlen kiszabadulni. Ilyen események többek között a kínzás, a koncentrációs táborok, a rabszolgaság, a népirtási kampányok és a szervezett erőszak más formái, a hosszan tartó családon belüli erőszak, valamint az ismételt gyermekkori szexuális vagy fizikai bántalmazás.
A traumatikus eseményt követően a poszttraumás stressz zavar mindhárom alapvető elemének kialakulása, amely legalább néhány hétig tart:
A traumatikus esemény újraélése a traumatikus esemény bekövetkezte után, amikor az esemény(ek)re nem csak emlékszünk, hanem úgy éljük meg, mintha az itt és most ismét megtörténne. Ez jellemzően élénk, tolakodó emlékek vagy képek formájában jelentkezik; flashbackek, amelyek az enyhétől (az eseménynek a jelenben való újbóli megtörténtének átmeneti érzése) a súlyosig (a jelenlegi környezet tudatosságának teljes elvesztése) terjedhetnek, vagy ismétlődő álmok vagy rémálmok, amelyek tematikusan kapcsolódnak a traumatikus esemény(ek)hez. Az újra átélést jellemzően erős vagy nyomasztó érzelmek, például félelem vagy rémület, és erős testi érzések kísérik. A jelenben történő újra átélés magában foglalhatja a traumatikus esemény során átélt intenzív érzelmek elhatalmasodásának vagy elmerülésének érzését is, kiemelkedő kognitív aspektus nélkül, és előfordulhat az eseményre való emlékezésre adott válaszként. Az esemény(ek)re való reflektálás vagy az esemény(ek)re való rágódás és az akkor átélt érzések felidézése nem elegendő az újra átélés követelményének teljesítéséhez.
A traumatikus esemény(ek) újbóli átélését valószínűsítő emlékeztetők szándékos elkerülése. Ez történhet az esemény(ek)hez kapcsolódó gondolatok és emlékek aktív belső elkerülésével, vagy az esemény(ek)re emlékeztető emberek, beszélgetések, tevékenységek vagy helyzetek külső elkerülésével. Szélsőséges esetekben a személy megváltoztathatja a környezetét (pl. elköltözik vagy munkahelyet változtat), hogy elkerülje az emlékeket.
Állandóan fokozott aktuális fenyegetettség érzékelése, például hipervigilancia vagy fokozott ijedtségi reakció olyan ingerekre, mint például váratlan zajok. A hipervigiláns személyek folyamatosan védekeznek a veszély ellen, és úgy érzik, hogy saját magukat vagy a hozzájuk közel állókat közvetlen veszély fenyegeti akár konkrét helyzetekben, akár általánosabban. Olyan új viselkedési formákat alkalmazhatnak, amelyek célja a biztonság garantálása (nem ülnek háttal az ajtónak, többször megnézik a járművek visszapillantó tükrét). A komplex poszttraumás stressz-zavarban, a poszttraumás stressz-zavarral ellentétben, az ijedtségi reakció egyes esetekben inkább csökkenhet, mint fokozódhat.
Súlyos és átható problémák az affektus szabályozásban. Ilyenek például a kisebb stresszorokra való fokozott érzelmi reakciókészség, erőszakos kitörések, meggondolatlan vagy önpusztító viselkedés, stresszhelyzetben fellépő disszociatív tünetek, és érzelmi zsibbadás, különösen az öröm vagy pozitív érzelmek megélésének képtelensége.
A stresszorral kapcsolatos mély és átható szégyenérzet, bűntudat vagy kudarcérzés kíséri a stresszorral kapcsolatos tartós meggyőződéseket, hogy az ember lealacsonyodott, legyőzött vagy értéktelen. Az egyén például bűntudatot érezhet amiatt, hogy nem menekült meg a kedvezőtlen körülmény elől, vagy hogy nem tudta megakadályozni mások szenvedését.
Állandó nehézségek a kapcsolatok fenntartásában és a másokhoz való közelség érzésében. A személy következetesen elkerüli, kigúnyolja vagy kevéssé érdeklődik a következők iránt: a kapcsolatok és a társadalmi szerepvállalás általánosabban. Alternatívaként előfordulhat, hogy alkalmanként intenzív kapcsolatok alakulnak ki, de a személynek nehézséget okoz ezek fenntartása.
A zavar a személyes, családi, szociális, oktatási, foglalkozási vagy egyéb fontos működési területeken jelentős károsodást eredményez. Ha a működőképesség fennmarad, az csak jelentős többlet erőfeszítések árán lehetséges.
További klinikai jellemzők:
Előfordulhatnak öngyilkossági gondolatok és viselkedés, kábítószerrel való visszaélés, depressziós tünetek, pszichotikus tünetek és szomatikus panaszok.
Határ a normalitással (küszöbérték):
Az olyan extrém és hosszan tartó vagy ismétlődő jellegű stresszornak való kitettség, amely alól nehéz vagy lehetetlen a menekülés, önmagában nem utal a komplex poszttraumás stressz-zavar jelenlétére. Sok ember él át ilyen stresszorokat anélkül, hogy bármilyen rendellenesség kialakulna. Inkább az előfordulásnak kell megfelelnie a zavar valamennyi diagnosztikai követelményének.
Pálya jellemzői:
A komplex poszttraumás stressz-zavar tünetei az egész élet során jelentkezhetnek, jellemzően krónikus, ismétlődő, hónapokig vagy évekig tartó traumatikus eseményeknek és/vagy viktimizációnak való kitettség után.
A komplex poszttraumás stressz-zavar tünetei általában súlyosabbak és tartósabbak a poszttraumás stressz-zavarhoz képest.
Az ismételt traumáknak való kitettség, különösen a korai fejlődés során, inkább a komplex poszttraumás stressz-zavar, mint a poszttraumás stressz-zavar kialakulásának nagyobb kockázatával jár.